ödnis

berlin egyik legmitikusabb helye még mindig az alexanderplatz. az eredeti forgalmas csomópontnak, élettel teli térnek - amennyire ezt a régi felvételek alapján rekonstruálni lehetett - azonban ma már szinte semmi nyoma. bár az 1930-as évek elejére peter behrens tervei alapján épült berolinaés alexander névre hallgató házak felújítva ölelik a teret, villamos jár, emberek mászkálnak , mégis üresnek, mi több kietlennek hat a tér. a tér használata, belakása egyszerüen hiányzik. világos, nem minusz húsz fokban fognak a népek kiülni és békésen sörözgetni, de ez nyáron sem történik meg - nincs hova kiülni, nincsenek zegzugok, meghittebb, belakottabb, "otthonosabb" szeletei, izgalmas házfalai ennek a térnek. míg a hackescher markton, söt a legmesterségesebben létrehozott, épitészeti irodákban megszült potsdamer platzon is sikerült, amit tudatos tervezés is alakított, addig az alex, triste und öde, egyedül a konzum jelöli ki a használatot. áruházak, shoppingcenterek mint a sztálin barokk legszebb hagyományait követő, az alexot lezáró alexa nevü szörnyüség övezik és határozzák meg a létét. nyaranta már punkbandákat, kéregetőket, és szocialista kegytárgyakat árulókat sem látni -s csak nagyritkán vetemednek a bátrabban arra, hogy az alex kútjába lógatva lábukat hűsöljenek.
még szerencse, hogy ezek a bátrak- élve a flash mob lehetőségével- néha megkísérlik mozgásba hozni a teret:
ím (a téli hidegtöl vacogó lelkeknek különösen jót tesz:-))
http://de.youtube.com/watch?v=3G_EMKk0mJE

fußnote: zum mythos "alex"

anfang des 20. jahrhunderts erlebte der alexanderplatz seine blütezeit. 1901 gründete ernts von wolzogen in der ehemaligen sezessionsbühne in der alexanderstraße 40 das erste deutsche kabarett, das überbrettl.am platz entstanden die legendären warenhäuser von tiez(1904–1911), wertheim (1910–1911) und hahn (1911). das warenhaus von tietz hatte zu dieser zeit mit 250 metern länge die längste kaufhausfassade der welt. begünstigt wurde das aufleben des platzes durch seine funktion als verkehrsknotenpunkt. neben den drei unterirdischen u-bahnlinien (ab 1913 beziehungsweise 1930) hielt hier die fern- und s-bahn auf dem stadtbahnviadukt, omnibusse der aboag sowie ab 1877 pferde- und seit 1898 auch elektrische straßenbahnen, die von hier aus sternförmig in alle himmelsrichtungen fuhren. so entstanden fünf verkehrsebenen. in den goldenen zwanzigern war der platz neben dem potsdamer platz der inbegriff der lebhaft pulsierenden weltstadt berlin. viele der ihn begrenzenden gebäude und bahnbrücken trugen große leuchtreklametafeln, die die nacht zum tag machten. sein gesicht änderte sich von tag zu tag. der schriftsteller kurt tucholsky schrieb ein gedicht, und der komponist rudolf nelson machte daraus die legendäre revue total manoli mit der tänzerin lucie berber. dem schriftsteller alfred döblin diente der platz namensgebend für seinen roman berlin alexanderplatz und walter ruttmann drehte seinen film berlin:die sinfonie einer großstadt 1927 auch am alexanderplatz. der platz "platzte" bald aus allen nähten.