Freitag, 9. Oktober 2009
40 years of fernsehturm
Samstag, 19. September 2009
pecha kucha berlin

Freitag, 4. September 2009
24hberlin

Montag, 31. August 2009
a fal ami nincs mint művészeti ág

ez alant egy rövid áttekintés a most berlinben futó projektekről s valami hasonlóval jelentkezünk hamarost kedvenc bauhausunk kapcsán is - az is éppen születésnapját tartja - 90 éves.
20 Jahre nach ihrem Fall erlebt die künstlerische Auseinandersetzung mit der Mauer einen neuen Höhepunkt. Reflexion, Dokumentation und Interpretation sind dabei zentral, schließlich existiert das zu verhandelnde Objekt nicht mehr. So fotografierte die in Berlin lebende Schweizer Filmemacherin Dominique de Rivaz entlang des Mauerwegs und thematisiert in einem daraus entstandenen Fotoband das Verschwundene. Der Berliner Zeichner Flix begibt sich in seinem Comicband "Da war mal was …" auf die Reise in die Vergangenheit und erzählt mal amüsante und mal beängstigende Anekdoten rund um Mauer, DDR und Wiedervereinigung. Auch Anne Peschken und Marek Pisarsky von der Künstlergruppe Urban Art suchen nach solchen Erinnerungen. Mit ihrer Wanderboje, einer vier Meter hohen Skulptur, die einer echten Boje nachempfunden ist, besuchen sie jeden, der mit ihnen seine persönliche Mauergeschichte teilen will, und erzählen diese anschließend am Ort des Geschehens wieder. Um Bilder aus dem persönlichen, aber auch kollektiven Gedächtnis geht es ebenfalls in Sven Johnes Videoarbeit "Tears of the Eyewitness", die im Grenzwachturm Schlesischer Busch zu sehen ist. Johne lässt an Schauspielern die dramatischsten Ereignisse des Jahres 1989 Revue passieren und ruft so ihre Emotionen ab.Wohin man schaut, ein Kunstprojekt zur Berliner Mauer taucht auf, selbst in den Neukölln-Arcaden residiert noch bis zum 22. August ein mobiles Museum zum Jahrestag des Mauerbaus. Diese Häufung zeigt in erfreulicher Art und Weise, dass die Kunst auf historische Ereignisse und Jahrestage reagieren kann und jenseits von offiziellenProgrammpunkten zum Jubiläum, wie der Open-Air-Schau "Friedliche Revolution 1989/90" am Alexanderplatz oder dem geplanten "Fest der Freiheit" am Brandenburger Tor, alternative Blickwinkel eröffnet.
Das vielleicht aufregendste Projekt in diesem Zusammenhang heißt "Write the Wall". Der Kunstverein Artitude hat dafür in der Heidestraße ein für jedermann gestaltbares temporäres Denkmal aus Mauersegmenten errichtet. Wie in den 80ern kann dort jeder malen, der will. Ab 9. November auch auf beiden Seiten der Mauer. (erről lesz szó szeptember 16.-án a szalonesten!)
Sven Johne "Tears of the Eyewitness",Grenzwachturm Schlesischer Busch, Do-So 14-19 Uhr, bis So 27.9.
Write the Wall Installation: Heidestraße 14, Moabit (hinter dem Hamburger Bahnhof), Informationsort: Senatsreservenspeicher, Cuvrystraße 3-4, Kreuzberg, bis November,www.writethewall.net
Mehr zu 20 Jahre Mauerfall:
OSTZEIT - FOTO-AUSSTELLUNG IM HAUS DER KULTUREN DER WELT
Sonntag, 21. Juni 2009
Berlin Amok 2.- Old guys´s dream : Berlin-Marzipanstadt
Altmännerfantasien sind Privatsache. In der Öffentlichkeit sind sie ein Ärgernis. Warum Berlin keine Marzipan-Altstadt braucht?" –
Wenn Männer nichts zu tun haben, fangen sie an zu saufen oder zu spielen. Weil der ehemalige Stadtbaudirektor Hans Stimmann (der Papst der Traufhöhe und der steinernen Fassaden) nichts zu tun hat, spielt er wie ein kleiner Junge mit Bausteinen und schreibt darüber ein Buch: "Berliner Altstadt – Von der DDR-Staatsmitte zur Stadtmitte". Daraus wird dann gleich ein Kompendium über die wechselhafte Geschichte der Altstadt Berlins rund um das Stadtschloss, angefüllt mit Fotografien und Plänen der ehemaligen Bebauung und verschiedenen Vorschlägen, wie der Platz gestaltet werden könnte.
Natürlich hat sich der gute Mann nicht mehr mit so profanen Aufgaben wie der Bebauung des Flughafens Tempelhof, der Rummelsburger Bucht oder der Wasserstadt Spandau abgegeben, es musste gleich die Mitte von der Mitte sein, das unbebaute Gebiet zwischen der Spree gegenüber dem sogenannten Schloss und dem Bahnhof Alexanderplatz, der letzten größeren freien Fläche in der Stadtmitte, wo sich heutzutage die ganze Bandbreite der Berliner Bevölkerung und der Touristen tummelt. Je nach Tages- und Nachtzeit findet man da den Teil der Gesellschaft, der ohne Bodyguards und andere Sicherheitskräfte auskommt. Rentnerinnen und Punks, Obdachlose und Grufties, Abhänger und Geschäftsleute, die das Weite suchen oder einen Happen Fastfood. (...) folytatás itt: http://www.tip-berlin.de/kultur-und-freizeit-stadtleben-und-leute/berlin-mitte-braucht-keine-neue-altstadt
Donnerstag, 4. Juni 2009
Berlin Amok - középkori diznilend?

Schmitz hatte Unterstützung vom Regierenden Bürgermeister Klaus Wowereit (SPD) bekommen. "Wenn man sich die Atmosphäre vor dem Rathaus vor Augen führt, sieht man überdeutlich, dass hier früher mehr innerstädtische Gestaltung und auch mehr Lebendigkeit war", hatte Wowereit im Kulturausschuss gesagt."
Montag, 1. Juni 2009
Kreuzberg-Asyl

Montag, 11. Mai 2009
Húsz évvel a Fal után
Jóllehet a Fal leomlásának napra pontosan november 9-én lesz a huszadik évfordulója, az előprogramok után az Alexanderplatzon rendezett szabadtéri kiállítással és fesztivállal a hétvégén megkezdődött az emlékév eseménysorozata. A híres-hírhedt betonépítmény a kettéosztott Németország, a bipoláris világrendszer és a szabadság jelképeként élénken él a köztudatban, ugyanakkor fizikailag csupán néhány maradvány formájában létezik. A jubileum alkalmából emblematikus épületeken, szimbolikus helyeken, történelmi túrákon, szakmai-művészeti programokon és hatalmas utcai bulikon elevenedik meg 1989 öröksége és messzire ható hozadéka.
Kimerítő összefoglaló a hg.hu-n a Fal előtti és a Fal utáni időkről.
Sonntag, 14. Dezember 2008
the 25th hour
Now, experiment music as a landscape.
Listen to more Sex in Dallas on myspace.
Click here to find out more about the band/project.
Sonntag, 30. November 2008
Tessék letenni a ceruzákat!
A berlini Stadtschloss archív felvételen
A berliniek többsége e kéréssel fordul a Stadtschloss újjáépítését tervező mérnökök, építészek és hivatalnokok felé - legalábbis a Zeit újságírója, Christoph Seils szerint. A német parlament sokéves viták után 2007-ben hozta meg kompromisszumos döntését, miszerint a Brandenburgiak berlini városi kastélya, amely Vilmos császár alatt egy ideig a Birodalom központja volt, részben eredeti homlokzatokkal, ám új belsővel épül újjá eredeti helyén, ott, ahol 1950 után a DDR által épített Palast der Republik váltotta fel. Amelyet mára szintén elbontottak.
A Stadtschloss építésében a 19. század legnagyobb német mesterei, Stüler és Schinkel is közreműködtek
Zavaros? A németek többsége szerint is. És a történet itt még nem ért véget. A palotából ugyanis egyetlen apró szeletke mindmáig áll: az az erkély, amelyen Karl Liebknecht 1918 novemberében kikáltotta a Német Szocialista Köztársaságot. Bár a kastély a második világháború bombázásai után nagy költségekkel ugyan, de helyreállítható lett volna, a város területi felosztása megpecsételte sorsát. A Kelet-Berlint uralmuk alá vonó kommunisták a monarchikus múlt szimbólumát látták benne, és jóllehet 1945-50 között részben helyreállítva használták is, a Liebknecht-erkély kivételével 1950-ben az egész épületegyüttest lebontották.
Az egyetlen megmaradt épületrészlet, a Liebknect-erkély a Palast der Republik részeként
Részben a Stadtschloss helyén épült fel a hetvenes években a Palast der Republik, amelynek szerepe a köztársaság dicsfényének emelése lett volna - hogy-hogy nem, az 1990-es német újjáegyesítés körülötti mámoros hónapokban azonban kiderült, hogy a Palast der Republik rákkeltő azbesztet tartalmaz. Az épületet bezárták, és megindult a vita, mi történjen a Berlin történelmi szívében fekvő, értékes telken. Sokan parkot szerettek volna a helyén, mások új, jövőbe mutató épületet. Voltak, akik a Stadtschloss teljes rekonstrukciójára voksoltak, mások részleges helyreállítással is megelégedtek volna. Végül az utóbbi nézet győzedelmeskedett: az újjáépülő, Humboldt-Forum névre keresztelt együttesnek három homlokzata lesz eredeti, ám belül teljesen új formák fogadják majd a látogatót. Az építészeti kiképzésre kiírt nyílt, nemzetközi pályázatot nemrég az olasz Francesco Stella nyerte meg; a Palast der Republik lebontása mára nagyrészt befejeződött.
A Palast der Republik főhomlokzatán semmi sem emlékeztetett a múltra
Hasonló újjáépítésre több németországi példát ismerünk. Az elmúlt években kívül-belül eredeti formájában rekonsturálták például a drezdai Frauenkirchét, amelyet a világháború pusztítására emlékeztető mementóként hagyott meg a szocialista rezsim. A Braunschweig központjában álló, 1960-ra teljesen lebontott hercegi kastélynak viszont csak a főhomlokzatát rekonstuálták, amely mögött egy bevásárlóközpontot helyeztek el. Ida kívánkozó példa a Foster & Partners által újjáépített Reichstag is. A berlini Stadtschloss rekonstrukciója azonban ennél is bonyolultabb, már csak azért is, mert egyetlen eredeti épületrészlet máig fennáll. Nem lesz-e arcátlan hazugság az, ami a helyére kerül? Vagy az eredeti városkép bőven megér ennyit? A berliniek jó részét foglalkoztatják ezek a kérdések. Előbb-utóbb pedig, ha megkezdődik a budai királyi palota rekonstrukciója, minket is foglalkoztatni fognak.
A braunschweigi kastély újjáépített főhomlokzata mögött bevásárlóközpont rejtezik
Képek: wikipédia
Párbejegyzés a MuMán