a street-art lényege valahol a pillanatnyiság - jelölöm a teret, de a jel csak ideig van ott- eltünhet, átragasztják, lekopik.
éppen ezért furcsa , hogy ennek az állandóan változó, mozgékony, illanó művészetnek múzeumot szenteltek Berlinben.
múzeum- ez számomra mintha az örökkévalóságnak épitenék - a kőbe zárt emlékezés, amely emlékezés ugyan kiállitások formájában adott politikai vagy izlésbeli akaratot tükröznek- mégis valami állandóságot sugall.
vagyis két nagyon ellentétes - szinte egymást kizáró dolog találkozott össze ebben a múzeumban.
a matrica (strick) , a stencil és a sokkal helyisgényesebb graffiti mellett a harmadik formája a street-art-nak. elsősorban abban különbözik a graffititől, hogy míg az a helyszínen készül, s bár a spontaneitás látszatát kelti-mégis alaposan átgondolt alkotás , addig ez utóbbiak előre elkészített, sokszorosított tárgyak. a matrica anyaga alapvetően az öntapadós papír, amit csak fel kell ragasztani a tér egy kijelölt pontjára. a matrica eredetét tekintve Shepard Fairey 1989-es akciójától datálható, amikor is a Rhode Island-i főiskolás az amerikában közismert pankrátor, Andre The Giant képével illusztrált matricákat ragasztott ki a világ minden pontján. itthon a matricák csak néhány éve jelentek mega holland Influenza nevű művész kezdte el 2001-ben a várost teleragasztani legyet ábrázoló matricákkal. a matricásokra és stencilesekre világszerte jellemző a fogyasztói társadalom kritikája.
